2009. december 30., szerda

Alapozós kocorgások

Próbálok ismét belendülni és rendszeresen kocorászni, mert a jövő évre lennének terveim.
Tegnap jót szaladgáltam a környéken, aztán megcéloztam a horgásztavat és elindultam a partján egy kissé kitaposott ösvényen. Gondoltam, csak vezet valahova. Vezetett. Be a nádasba. Kicsit nehézkes volt az előrejutás és bár nemrég még melegem volt, ekkor már egy cseppet sem bántam a hosszú futógatyát, mert még így is összevagdalta a nád a lábamszárát (később esett le a tantusz, hogy feltűrve hagytam). A dolog leglátványosabb része egy lendületből elkövetett vállon átfordulás és tigrisbukfenc keveréke volt, bár a látványban azt hiszem senki sem gyönyörködhetett, a sűrű nádasnak köszönhetően. Nem fájt nagyon, szerencsére, így rögtön haladtam is tovább.

A mai kocogás szintén a környéken történt, csak inkább a legközelebbi erdős rész felé vettem az irányt. Egy óra normál kocogás után ismét beiktattam egy kis mezítlábazást, szűk 2km lehetett, a viszonylag puha erdei utacskán. Jó ez a homokos talaj, csak még jobban fázik rajta a lábam, mint a szilárdabbon, mert a homok az ujjaim közé is megy :) De jó lesz ez!

2009. december 28., hétfő

Kis esti kocc

Első kocogás a karácsonyi szénhidrátfeltöltés után. Kissé elnéztem a hőmérőt, ugyanis rápillantva úgy láttam(a kissé párás ablaküvegen keresztül), hogy picikével a plusz 5fok jelzés felett áll a higanyszál. Ennek megfelelően, rövidnaci, technikai póló, vékony polár felső szerelésben indultam útnak. Az első tócsánál rájöttem, hogy valami tévedés lesz, ugyanis jól látható jéghártya volt rajta....

Végül nem fáztam, csak a kezeim kezdtek kicsit dideregni amikor egy kis szellő támadt, mert a polárfelső ujja nem volt elég hosszú ahhoz, hogy behúzzam a mancsomat. Az utcán lézengő néhány ember viszont egészen érdekes arccal meredt rám. Akárcsak három szabadlábon kószáló közepes méretű kutyus, akik szerencsére csak ugatással nyilvánítottak véleményt.

Bemelegítő kocogás után kényelmes tempóban szaladgáltam kicsit a környéken, aztán a szokott 1km-es "körhöz" érve kedvem támadt egy kis tempóhoz. Megnyugtató volt, hogy meghalás nélkül ment a 4:33 :) Utána csiga tempóban levezetés hazáig. Nem mindig nyújtok következetesen, de most jólesett a főbb izomcsoportokra kiterjedő nyújtózás, különösen a vádlik tűntek kötöttebbnek a szokásosnál.

(Hazaérve megnéztem a nyűves hőmérőt. Hát nem mínusz kettőt mutatott a nyavalyás? Valószínűleg a nulla felett lehetett egy csöppel amikor elindultam....végülis csak 5 fokot tévedtem Cool )


2009. november 24., kedd

Bummer

Felkerültek a szombati eredmények a honlapra. 5 perccel előttem ért be a második helyezett csajszi...basszus, ennyit simán nyerhettünk volna, ha nem gyalogolunk bele annyit!

(fura, hogy miért nincs részideje az utsó etapra beírva...)

2009. november 21., szombat

2009. november 20., péntek

Dobogókő

A holnapi dobogókői hegyifutásra már régóta készülök - fejben. A fizikai felkészülés nem sikerült annyira jól, így a korábbi vérmes elképzelések a feminista áldozati futásról már szinte láthatatlanná halványodtak. Ráadásul az akkor még igen lelkes hölgykoszorúnak is inába szállt a bátorsága illetve egyéb elfoglaltságaik akadtak.
Következésképp, a női félmaraton és a túrák közül fogok válogatni holnap, de még reggelig eldöntöm, hogy melyiket válasszam.

De cééép!

Megérkezett a Piros 85 érmem. Nagyon tetszik!

Piros 85 érem

Piros 85 érem háta

Jövőre szeretnék méltóbb lenni rá....

2009. november 15., vasárnap

Futóórák tesztje - Runnersworld cikk

Írta:Matthew Honan

Eredeti cikk: Runnersworld 2007.03.12. (online)

Négy menő futóóra tesztje, videókkal.

Ha a legtöbbet igyekszel kihozni a futásaidból, ezek a futórák virtuális edzőként szolgálnak: mérik a tempódat, a távot, a pulzust és még helymeghatározásra is képesek. Mindezeken felül, értelmezhetővé is teszik az adatokat és teljes képet nyújtanak a pillanatnyi teljesítményedről. A hozzájuk kapcsolódó GPS vevőknek, foot-pod érzékelőknek és mellkas pántoknak köszönhetően ezek a kis ketyerék számontartják a részidőket és pulzustartományokat, így neked csak a futásra kell koncentrálnod.

Suunto T4

Tudásához képest meglepően elegáns darab. Az egyes edzésekről jól átlátható, részletes információt kapunk a kijelzőn ésnéhány gobnyomással visszakereshetünk 15 külön edzést, valamint tárolja a heti illetve havi futott kilométert és elégetett kalóriát. (az alábbi videóban segítséget kapunk az alapbeállításokhoz)



GPS: a Suunto GPS vevője ugyan nem veszi fel a versenyt egy Garminéval, de tökéletesen megfelel a sebesség/táv követésére. Egyetlen hátránya, hogy nem tárolja a szintadatokat, ami különsen idegesítő lehet, mikor tudod jól, hogy egy meredek hegymenet miatt csökkent úgyle a tempód a legutóbbi hosszú futás közben.

Foot pod: A Suunto foot pod-ja nem éppen a legkényelmesebb vagy legpontosabb, ám pontosabban követte a megtett távot, mint másik két GPS. A mérete és formája miatt nem túl kényelmes a cipőn viselni (akkora mint két hüvelykujj együtt)

Pulzusmérő: A Suunto T4 segít a pulzuskövetésen alapuló edzésben is. Tárolja a pulzusadatokat és azok alapján egy 1-től 5-ig terjedő intenzitás skálán (Training Effect – edzéshatékonyság) értékeli az adott edzést. Így könnyen követhetjük az edzés aerob hatékonyságát akár laktátküszöb környéki(ötös), akár nagyon laza futásról(egyes) van szó.

Kinek ajánlható: A kardioedzésre koncentráló futóknak. Bár a GPS technológiája nem a legjobb, a Suunto értelmezi számunkra a mért adatokat és így segít formába lendülnünk. Ha követjük a javasolt időket és intenzitást, biztosan hasznos edzést végzünk.

Fellelt ár:53000Ft

Garmin Forerunner 305

Messze ez a legméretesebb a tesztelt órák közül, de legalább könnyen leolvasható a kijelzője edzés közben és a GPS-e a legjobb mind között. Az egyértelmű kezelőfelületnek és a nagy kijelzőnek köszönhetően egyszerűen testre szabhatjuk a kijelzőt és könnyű követni a megjelenített adatokat, úgymint tempó, táv, maximum pulzus, szint és irány.



GPS: A Garmin GPS piacon betöltött vezető pozíciójából kifolyólag nem meglepő a Forerunner jó teljesítménye és alkalmazhatósága. A többi órával ellentétben, a Forerunner egyszer sem vesztette el a jelet, még terepen sem(ami gyakori GPS probléma). Egy különösen klassz funkció az automatikus útvonaltárolás, ami nagyban megkönnyíti az útvonal utólagos visszafejtését.

Foot pod: A Garmin foot podja volt a legegyszerűbben kalibrálható és a másodiki legpontosabb (40méter eltérés 5km útvonalon). A hátrány azonban a kemény műanyag burkolat ( a többi gumibevonatú) ami a gél-méretű eszköz viselését rendkívül kényelmetlenné teszi.

Pulzusmérő: A Forerunner nem végez annyi adatértékelést, mint a Suunto vagy a Polar RS800, de az edzéstörténet (history) funkció akkora adatmennyiséget képes egyszerre megjeleníteni, hogy az kárpótol ezért. Összehasonlíthatjuk a tempó, táv, felhasznált kalória és pulzusadatokat és követhetjük a fejlődést.

Kinek ajánlható: A nagy kijelző és az egyszerű kezelhetőség ideálissá teszi kezdők számára, a komoly GPS funkciók pedig tökéletesek terepfutók és triatlonisták számára.

Fellelt ár:75000

Polar RS 800

Az RS800 olyan sok adatot követ, mintha egy statisztikai laborral futnánk. Edzés közben állíthatjuk, hogy mi jelenjen meg a kijelzőn, az alapadatok vagy akár extra funkciók is, mint tengerszint szerinti magasság vagy lépésszám. Ahhoz azonban, hogy minden lehetőséget kihasználjunk előbb el kell töltsünk némi időt a kezelési útmutató böngészésével. (Videó)



GPS: A Polar GPS vevője nagyon pontosnak bizonyult a táv és a tempó követésében, ám egyáltalán nem végez helymeghatározást. Tehát nem tudjuk a GPS adatok alapján térképen bejelölni az útvonalunkat, megosztani azt másokkal, vagy visszakövetni a megtett utat az autónkhoz.

Foot pod: A Polar S3 bizonyult a legkisebbnek és legújszerűbbnek a teszteltek közül. Mérete alig nagyobb, mint egy időmérő chip, méri a lépésszámot és lépéshosszt is ami segíthet a futásunk hatékonyságának javításában. Ráadásul ezeket az adatokat menet közben jeleníti meg, így folyamatosan ellenőrizhetjük, hogy egyenletesen haladunk-e. A táv meghatározása szempontjából is ez a foot pod bizonyult a legpontosabbnak.

Pulzusmérő: Az RS800 gyakorlatilag egy mobil kardiológiai labort nyújt, drótok és tappancsok nélkül. Az edzés után minden pulzusadatot megnézhetünk és a számítógépes program segítségével kielemezhetjük az egész edzést, például láthatjuk, hogyan állt vissza a pulzusunk egy kemény emelkedő után.

Kinek ajánlható: Ez az óra valószínűleg kissé túlzás a hobbifutó számára, ám ideális a versenyzőknek, akiknek minden mért adat fontos, és javítani akarnak az állóképességükön és gyorsulni.

Fellelt ár:79000

Timex Ironman Bodylink

Ha nem akarsz kezelési útmutatókat böngészni, ezt az órát neked találták ki. Csak felcsatolod és már használhatod is a különféle módokat és megjelenítheted a pulzusadatokat, sebességet, távot, stb. Hogy mi a trükk? Hiányoznak belőle azok a komolyabb edzésfunkciók ami a többi óránál megtalálható. (Videó)



GPS: A Timex GPS vevője nem volt épp a legpontosabb, de így is verte a Garmint – az atlétika pályán. Viszont a többi vevőhöz hasonlatosan, nehezen követte a jelet terepen. Továbbá elég sokáig tartott, míg kapcsolódott a műholdhoz, ami zavaró lehet ha már sietnénk indulni. Edzés közbenre beállíthatunk figyelmeztető jelzéseket, ha elhagynánk a kiszemelt tempót, valamint automata körszámlálóval is rendelkezik, amit távra és időre is beállíthatunk, megspórolva némi gombnyomogatást, és jobban koncentrálhatunk a futásra.

Foot pod: nincs. Csak GPS

Pulzusmérő: A Timex az alapokat nyújtja: maximum, minimum, átlag pulzus és pulzustartomány adatok, beleértve az egyes tartományokban töltött időt. Egy jópofa programozható funkció követi az edzés utáni pulzusadatokat és áttekintést ad a regenerálódásunkról. Bár nem olyan részletes, mint amit a Polar vagy a Suunto nyújt, azért képet nyújt a keringés regenerálódásának fokáról.

Kinek jó: Könnyű menet közben állítani; ha nem szeretsz túl sok gombot nyomkodni futás közben, élvezni fogod, milyen egyszerűen válthatsz az egyes megjelenítési módok között.

Fellelt ár: 62500

2009. november 14., szombat

Embernek lenni, minden körülményben,,,

Másra ugyan jobban illik a fenti verssor, de valami megfogott nagyon Szőnyi Ferenc ultratriatlonista-futó blogjából és ez jutott eszembe.

Ezt írja:

Szeretem a kihívásokat.

Szeretem feszegetni a saját határaimat.

Szeretek hátranézni, és azt mondani, igen, ezt megtettem.

Ultrafutó vagyok, és triatlonista. Hobbiból.

Nagyszerű érzés, mikor legyőzöd a távot, harcolsz az elemekkel, és a két lábad erejével lefutsz száz kilómétereket, de utána még marad a lábujjaidon köröm, és másnap még le tudsz menni a képcsőn-nem úgy, mint egy 100 éves vénember...
Utána Ember tudsz még maradni.
Ember, és győztes.


Igen, a kivastagított rész elsősorban. Mert persze hardcore és hősies dolog dacolni fájdalommal és akár sérülten, vánszorogva, az eszméletvesztés határán vagy négykézláb, de átlépni azt a célvonalat, de nekem mégis ez az "igazi" teljesítmény, mikor a célban (és később) majd minden szempontból ember tudsz maradni...testben és lélekben egyaránt.

Decaironman

Ha a szimplázók vasemberek, hát ők legalább platinából vagy titánból vannak.
Mi a decaironman? Röviden : 10nap, 10ironman. Vagyis naponta 1, tehát összesen 38km úszás, 1800km bringa és 420km futás 10 nap alatt teljesítve. Emberfeletti? Olyasmi. És ebből a pöttöm országból 2 versenyző is ott van az alig több, mint tucatnyi ultratriatlonista közt a VB-n Mexikóban. Szurkoljunk nekik!



http://www.vasakarat.hu


2009. november 9., hétfő

Alapozás-kilométergyűjtés

Még egy cikk, eredetileg David Hirsh tollából, Bozót által tolmácsolva. (még átírom majd a tempókat perc/km-re....)



Hogyan növeljük a heti kilométeradagot?
Avagy az alapozó időszak

Valószínűleg mindenki aki jegyzi a hetente lefutott távot, gondolt már rá, hogy emelni kéne a mennyiséget, csak nem tudta, hogyan is kezdjen hozzá úgy, hogy ne legyen sérülés vagy kiábrándulás a vége. Talán néhányan próbálkoztak is és arra jutottak, hogy nem nekik való a sok kilométer, pedig ha tudatosan és türelmesen emeljük a heti adagot, a korábbihoz képest 10-20-30km-rel több futás (laza és közepes tempóban) olyan pozitív változásokat idézhet elő a szervezetünkben melyek élvezetesebbé teszik a futást és segíthetnek megelőzni a sérüléseket. Nézzük először ezeket az előnyöket, majd lássuk a konkrét tervet.

A legalapvetőbb változás amit tapasztalhatunk, a javuló aerob kapacitás. Az edzés egyik legfontosabb része a keringési rendszer hatékonyságának növelése ami közvetlenül növeli a futásteljesítményt. De mit is jelent ez valójában? A testünkben rengeteg kisebb-nagyobb változás történik, amelyek bár szemmel nem láthatóak, de óriási a jelentőségük. Először is, megnövekszik maga szív(hiszen ő az izom, akit legkeményebben dolgoztatunk), és ezzel a szív kamrái is. Ennek következtében egy összehúzódással több vért képes pumpálni ami a pulzus csökkenéséhez vezet (hiszen kevesebb összehúzódás elegendő ugyanannyi vér keringetéséhez) – természetesen nem egyik napról a másikra. Egyidejűleg a keringetett vér mennyisége is nő és a vörösvértest-koncentráció is. Ez olyan nagymértékben befolyásolja a teljesítményt, hogy egyes atléták a veszélyes és tiltott vérdoppingtól sem riadnak vissza. A nagyobb vérmennyiség további előnye, hogy a dolgozó izmok hamarabb jutnak glükózhoz és a zsírbontás is hatékonyabbá válik. Mindezek a változások elérhetőek már néhány hónap alatt ha emeljük a lefutott kilométert.

Egy másik változás ami nagyrészt tudat alatt történik, a hatékonyságunk javulása. A gyakori futás fáraszt, kemény munka. De ha gyakran futunk, a szervezet előbb-utóbb alkalmazkodik, apróbb változtatásokba kezd: hatékonyabb karmunka, nagyobb lépésszám, kisebb függőleges irányú elmozdulás és hasonlók. A testünk okos és igyekszik egyszerűbbé tenni a saját dolgát. Tehát pár hónap múlva ugyanakkora energiabefektetéssel több munkát képes végezni, vagyis kisebb erőfeszítéssel nagyobb tempót érhetünk el.

Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy igazán komoly változások körülbelül az 6-8 héttel az első nagyobb kilométeradaggal futott hét után jelentkeznek. Tehát türelmesnek kell lennünk és bízni a szervezetünkben. Miután a változások észlelhetővé válnak, tovább építhetünk rájuk. Én személy szerint 6-hónapos ciklusokkal szeretek dolgozni, melyekben az első 4 hónap az aerob kapacitás növelésének és a kilométergyűjtésnek van szentelve, az 2 utolsó hónap pedig – csökkentett táv mellett - a gyorsasági és VO2 max edzésé. És akkor jöhetnek a versenyek! Gyakran is versenyezetünk és célszerű is, a kemény munka jutalma – az én tapasztalatom szerint - akár két hónapig fennálló csúcsteljesítmény.

Az aerob ciklus utolsó hónapjában kezdjük beilleszteni a laktátküszöb/tejsavküszöb edzést, melyet aztán folytassunk a gyorsasági edzésidőszak alatt is. Egy elit futó számára a laktátküszöb ezdés tempója körülbelül a félmaratoni tempónál van. Lassabb futók esetében körülbelül az a tempó amit egy óráig folyamatosan fenn tudnak tartani. Edzésszempontból nagyon fontos hogy megtanuljuk ezt a tempót – valójában épphogy a laktátküszöb alatt kell fussunk. Amikor a futó eléri a laktátküszöböt viszonylag hirtelen változás következik be a vér tejsavtartalmában. A futó ekkor elérte azt a tempót amely mellett a szervezet már nem tudja feldolgozni a termelődő tejsavat(ami az oxigénfelhasználás mellékterméke) és az elkezd felhalmozódni. Azzal, hogy egy picivel ez a szint alatt edzünk, két dolgot érhetünk el: kitolhatjuk a sebességhatárt amikor a tejsavfelhalmozódás elkezdődik, illetve megtanulhatjuk érezni, hogy hol is van pontosan ez a határ. Ez tényleg igen fontos és viszonylag könnyen megtanulható. Ha fokozó edzést végzünk szinte pontosan meghatározhatjuk, mi az a pont ahol kezdünk bajba kerülni. Ez az a pont amikor a tejsavküszöböt elértük. Rendszeres gyakorlással már érezni fogjuk, hogy mikor vagyunk épp a tejsavküszöb alatt és már nem kell átlépjük,hogy észrevegyük. Ne fussuk ezt a tempót (vagy gyorsabbat) amikor a kilométeradagot növeljük! Egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, és ha az eddigiek érthetőek voltak, akkor beláthatod, hogy a kilométergyűjtés nem a megfelelő időszak a gyorsasági edzésekre. Csak kifáraszt és megzavarja az aktuális feladatot.

Ha már profin érezzük a tejsavküszöb tempónkat ezt nagyon jól felhasználhatjuk a versenyzésnél. Hiszen jól tudjuk, mi az a sebesség amit viszonylag hosszú ideig fent tudunk tartani anélkül, hogy szétesnénk, a rövidebb távokon pedig jól jöhet, hogy tudjuk még mennyivel mehetünk a tejsavküszöb tempó fölé és azt meddig bírjuk. Ha majd eljutunk a VO2max edzésekhez (ideálisan a célverseny előtt 6-8héttel) megtanuljuk kezelni a tejsavfelhalmozódást, de ne feledjük, az hogy a tejsav egyáltalán mikor jelentkezik, mint probléma, csakis az aerob edzettségünktől függ!

Hogyan segíthet a megnövelt kilométermennyiség a sérülések megelőzésében? A szalagok és izületek a terhelés hatására megerősödnek. Sok kezdő futó szenved kötőszöveti sérüléseket, ami nem jellemző azoknál akik már jóideje rendszeresen futnak és alkalmazkodott a szervezetük. Ha óvatosan emeljük a távot, ugyanígy alkalmazkodást váltunk ki, valamint a korábban már említett hatékonyság is segít megelőzni a sérüléseket a folytonosabb, ruganyosabb futómozgás által.

Tehát folytassuk azzal, hogy hogyan is érhetjük el amit szeretnénk. Van néhány alapszabály amit célszerű betartani:

1. a legfontosabb: Ne fussunk gyorsan amikor a futott táv mennyiségét növeljük. Ne törődjünk vele, hogy lassabban futunk, mint tegnap vagy mint a szomszéd. Ha zavar, hagyjuk otthon az órát. Most az a cél, hogy minél hosszabb időt töltsünk futva és nem hogy minél hamarabb lefussuk a távot. Jobb esetben csak kiégéshez, rosszabb esetben sérüléshez vezethet ha ugyanazzal a tempóval próbálunk heti 50kilométert futni, amivel korábban csak harmincat. Például az én 5km-es versenytempóm 5:13-5:15 mérföldenként, de az edzéseim jelentős részét mégis 7:11-7:20 tempóval végzem vagy még lassabban a reggeli futásokon. Ha az 5kilis tempód 7 perces, akkor ez 8:45-9:00 perces edzéstempónak fele meg. Hasonlóképpen, amikor visszaveszek a mennyiségből, a laza tempóm is sokkal gyorsabb. Ne aggódj, így lesz veled is. A dolog lényege, hogy megfelelő terhelésnek tegyük ki a testünket, vagyis pont olyan mértékben ami nem okoz kárt, de elég ahhoz, hogy az alkalmazkodáshoz szükséges változások végbemenjenek. A folyamat természetes velejárója, hogy lassabban kell fussunk.
2. A heti emelés mértékét úgy határozzuk meg, hogy maximum annyi mérfölddel emeljük a távot, ahány alkalommal edzettünk az előző héten. (Ezt megvallom őszintén, nem nagyon értem, ráadásul nálunk nem a mérföld a divat, így inkább a jól bevált 10%-os emelést tenném be helyette. De megkérdezem David-et is. – Bozót, a fordító)
3. Minden 4. héten tartsunk egy laza hetet, amikor az előző 3 hét legkeményebb hetéhez képest 25 százalékkal visszavesszük a mennyiséget. Ezzel elkerülhetjük a kiégést és mentálisan is segít ha tudjuk, hogy egy könnyebb hét következik.
4. A duplázás jó. Az általános vélekedés szerint csak akkor kezdjünk duplázni, ha már heti 100km körül járunk. Szerintem viszont nagyon jó módja annak, hogy lassan szokjuk a megemelt adagot - akkor is ha a futó ennél sokkal kevesebbet fut – ha csinálunk egy kényelmes átmozgató tempójú futást délelőtt azokon a napokon, mikor a délutáni edzés 45 percnél nem hosszabb, könnyű tempójú. Egy idő után ezeket a átmozgató tempójú edzéseket is felválthatja a normál tempó.
5. Aludjunk többet! Néhány hétig akár egy-egy órával is megnövekedhet az alvásszükségletünk ahogy az alkalmazkodás tart. Ne próbáljuk ezt figyelmen kívül hagyni, mert a kimerültség kiégéshez vagy akár sérüléshez is vezethet.
6. Ne legyen két kemény edzésnap egymás után. A hét további részében csak kapkodunk majd hogy utolérjük magunkat.
7. Az alapozás alatt ne versenyezzünk. Én talán mindenkinél jobban szeretek versenyezni, de akkor sem teszem a alapozás 4 hónapja alatt. Hogy miért? Mert csak elégedetlen lennék az eredményekkel, hiszen nem csináltam gyorsasági edzést és rengeteget futok. A versenyre való rápihenés csábítása szintén nem tenne jót az alapozó edzésnek.
8. Fogyasszunk elég folyadékot. Azt tapasztaltam, hogy elég akár egy-két nap nem figyelnem a folyadékbevitelre és máris rossz hatással van az edzésemre. Tarts a kezed ügyében egy palack vizet!
9. Kéthetente csak egyszer fuss két óránál hosszabb hosszú futást. Sokat vesz ki az emberből. Az edzéseid jelentős része legyen 45 és 90perc közötti hosszúságú. Azonban ne is felejtsd el a hosszú futásokat a megfelelő időközönként, mert az alapozás ideje alatt a legfontosabb edzést jelentik.
10. Ha bármilyen sérülésre utaló jelet tapasztalsz, azonnal tarts szünetet. Sokkal jobban jársz ha kihagysz pár napot, mintha hetekre „kispadra” kerülnél.

2009. november 3., kedd

Piros(ka és a farkas)

Megvolt a Piros!

Rettenet korai keléssel és tömegközlekedve igazán időben érkeztem Római-fürdő HÉVmegállóhoz, úgyhogy bőven várakozhattunk még, mert előbb a túrázók rajtoltak, mi csak pontban 9-kor. Legalább volt időm nyirmogni, vacillálni a ruházatot illetően és igazgatni a kölcsönkapott övtáskát :) A mérlegelés kissé szívenütött, ugyanis merészelt 59kilót mutatni az a nyomorult! ( Ha a dögnehéz NB cipőt és a ruházatot is leszámolom belőle, akkor is több, mint 58kg...jesszus! )

Egy kis hatos csapattal kezdtünk, de rögtön ez elején baromi sok volt a szint és képtelen voltam lépést tartani a többiekkel :( Egy helyen még bevártak, de nem lett volna értelme, hogy miattam tötyögjenek vagy szétfagyjanak amíg várnak. A Nagy-Kevélyre már csak túrázók társaságában vonszoltam fel magam, de a pont után megpillantottam Jocit, aki szintén leszakadt a csapattól, mert nem akart túl keményen kezdeni és gondolta, bevár. Hamar kiderült, hogy a lejtők nekem kedveznek az emelkedőkön viszont annyit se érek, mint egy határozottabb lepkeszellentés....

Kettesben gyűrtük az utat, rengeteg gyaloglással, de sebaj, lesz miből faragni jövőre :) A táj hihetetlenül szép volt, szinte sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép, bár ha lett volna akkor bizonyára két nap alatt se érünk célba(így is sikerült a tájat bámulva elvéteni egy kanyart) A dömösi ponton jól belaktunk és nekivágtunk a hegynek újra. Közben telefonon életjelt adtunk a többieknek és megtudtuk, hogy bő 1 órával előttünk járnak. Dobogókőre érve már nagyon hűlt az idő, elő-elő vetem a széldzsekit, de aztán futás közben vehettem ismét le. Közben szépen besötétedett, fejlámpákat felszereltük és így haladtunk tovább. Túrázókat előzgettünk időnként, de néhány apróbb elkavarásnak köszönhetően volt akivel többször is találkoztunk. Jól jelzett volt az útvonal, csak futva kicsit könnyebb elvéteni egy-egy kanyart, főleg sötétben. Kopár-csárdához közeledve, Joci ezerszer elmondta, hogy milyen jó is lesz ott a melegben lecsüccsenni és finom leveskét kanalazni. Aztán egyszercsak odaértünk, és a csárdában csak egy-két vendég volt....Ha olvastuk volna az itinert, tudtuk volna, hogy idén a parkolóban van a pont, nem a csárda melegében :( Meleg leves azért volt és nagyon jólesett! Igyekeztünk viszont tovább, mert nagyon hideg volt és percek alatt átfáztunk ha nem mozogtunk. Egy újabb pöttynyi eltévedés után a Kakukk-hegyen összefutottunk még egy futóval aki nagyon megörült nekünk és innentől velünk is maradt végig. A Hosszú-ároknál csak párszor kérdezte meg, hogy még menyire hosszú :) , de nagyon szépen ment. Szerintem tudott volna gyorsabban is haladni, csak nem akart egyedül előremenni. A Nagy-Szénást könnyen legyűrtük és robogtunk Nagykovácsi felé, ahol terülj-terülj asztalkám és a pulcsim várt. Ettünk-ittunk és kelletlenül bár, de kiléptünk a hideg és sötét éjszakába, hogy még 22kilométeren át élvezzük. Itt abszolváltuk talán a leghosszabb összefüggő futószakaszt, amit csak a Fekete-fejre mászás és némi elkavarás szakított meg, aztán a János-hegyre már csak vonszoltuk magunkat, de lefelé mégiscsak kocogtunk kicsit. Eseménytelenül és meglepően csendben telt az utolsó pár kilométer, különösen a Budaörsre levezető rémséges ösvény (meredek, nagyon keskeny vízmosás, tele kövekkel, oldalt szurkálós bokrokkal) ahol csak időnkénti sziszegés és elfojtott káromkodás hagyta el ajkainkat :)

És célbaértünk! A kis kavarásokkal együtt sem lett ("sajnos") Piros100, csak kb 92 és 17(!) órába tellt :D (szerk: megnéztem, még egy futó jött utánunk, illetve páran feladták valahol útközben)

A hazaérésre és egy jó zuhanyra még hat órát kellett várnom, de addigra úgy felfrissültem, hogy napközben nem voltam fáradt, simán tettem a dolgom, mint máskor. Este aztán, 41óra folyamatos ébrenlét után, nem kellett estimesét olvasni :)

Óriási gratulációim minden teljesítőnek!

2009. október 30., péntek

Itt a piros, hol a piros

Szerdán ilyen volt a Mátra:
őszi_Mátra 012
Vajon milyen lesz holnap a Pilis és a Budai hegyek? Remélem ugyanilyen szép és az időjárás is kegyeibe fogad bennünket. Bár egy kedves futóbarát szava járását idézve a szél a barátom, az eső a szövetségesem , de ez nekem maximum a nyári harminc fokban jön be. Most inkább maradnék a szél és esőmentes időnél és lehetőleg mérsékelt mínuszoknál. Az a gond ezekkel az egésznapos akciókkal, hogy közben változik az idő és jó lenne átöltözködni, de mindent amire szükség lehet cipelni kell magunkkal, tehát nem viheti az ember az egész ruhásszekrényt :) A cumóterv már megvan, a kölcsönkapott övtáskába kerül: pótzokni, pótpóló, széldzseki, kaja, magnézium, só, sebtapasz, fejlámpa, tartalék elem, telefon, zsepi + kulacs teával töltve. Egyelőre úgy gondolom, nem küldetek előre semmit, csak a célba a váltócuccot hazafelére. Jó lenne tudni, mennyire is lesz hideg estére, mert fázni is utálok, meg fölös holmit cipelni is....

Jajj és még korán is kell kelni reggel :P

2009. október 27., kedd

Futósztori 2.

Tehát ott tartottam, hogy elkezdtem kis versenykékre járogatni párom kolléganőjével és a középsulis lányokkal-fiúkkal. Három, öt, nyolc, tíz kilométerek, ami épp volt. Aztán egyszer úgy gondoltam, el kéne indulni egy félmaratonon. Elindultam, lefutottam. Talán 2:15 körül lehetett az időm, de nem érdekelt különösebben, a lényeg az volt, hogy rájöttem, ez a táv se túl hosszú, se túl rövid, épp jó.
Aztán az iskolások lelkesedése alábbhagyott, én egyedül ritkán mentem, no meg minden időmet a kutyasuliban töltöttem amúgy is. Rövidesen vége is szakadt a futásnak egy időre, volt más : esküvő(2003), gyerekek(2004, 2006). Terhesség alatt és szülés után is végig abszolút aktív voltam, heti 30km-t gyalogoltam legalább,kutyáztam, kertben melóztam, de futni nem esett jól egyáltalán. Évek maradtak ki, már ami a futást illeti.

És akkor egyszercsak hiányozni kezdett! Újra látogatni kezdtem a futófórumot, futogatni kezdtem itthon is és tavaly tavasszal beneveztem a Vivicittára. Majd még 13 verseny követte abban az évben, többek között az első ultrám és az első maratonom (ebben a sorrendben).

És a kő nem áll meg :)

2009. október 26., hétfő

Hogy mikor ment el az eszem? :)

ó, szerintem sose voltam komplett. Ami a sportot illeti, sosem voltam egy sportos kölök. Nagyon vágytam azzá lenni, valahol, mélyen, de túl (akarat)gyenge, félénk, határozatlan voltam, lassú, nem egy atléta-alkat és a családom sem igazán terelt a sportok felé. Persze akkor nem is nagyon mentem volna, mert félénk voltam, mint a fene, plusz leginkább labdajátékokra gondoltunk akkoriban mind ha sportról volt szó és hát én a térlátás hiányával és durva fényérzékenységgel azokra nagyon nem voltam alkalmas. Szerencsére tornából nem mentettek fel és azért engedtek mozogni az ősök, így volt bringázás, tollasozás, rohangálás, korcsolya, népitánc, de egyik sem versenyszerűen. No meg futkostam a kutyáimmal rengeteget és időnként az unokatesómra is rájött a kampányszerű joggingolás és mentünk kocogni a környéken.
Aztán megismertem egy pasit (a Zuram) aki történetesen testnevelő is volt és egy kolléganője lelkesen szervezte a diáklánykákat főként BSI-szervezésű, rövidebb távú versenykékre, és valahogy engem is megkérdezett, hogy van-e kedvem óccsón nevezni az iskolai csapattal. Naná!
És elindultam a lejtőn...

Kreatív elmék - Képtelen emlék

Játékra fel srácok! Ezt már eljátszottuk máshol egyszer és tök vicces volt, úgyhogy gyertek, játszunk!


Ha olvasod ezt a bejegyzést, még ha nem is ismersz vagy csak ritkán beszélünk is, kérlek hagyj egy hozzászólást és írj le egy kitalált emléket amit kettőnkről őrzöl. Lehet bármi, csak nélkülözzön minden valóságalapot és kettőnkről szóljon.
Ha megvan, tedd ki te is a blogodra ezt a kis szöveget és lássuk, nekünk milyen szép emlékeink vannak Rólad!

2009. október 25., vasárnap

Piros

Megint bűnbe visznek egyesek :)

Úgy történt, hogy őszi futónaptárt egyeztettünk egy baráttal és mondta, hogy az okt. 31-i Pirosra feltétlenül megy. Én meg azon filóztam épp, hogy valamit kéne nézni arra a hétvégére, mert temetőbe tuti nem járkálok, gyerekeket férj elígérte anyósnak, ergo ráérhetek túrázni/futni.
Adódott a kérdés, miért nem megyek velük a Pirosra? Á, nem, én??!, nem, dehogy, hosszú, sok az nekem, izé..., mikor is? merre? kivel? végülis, miért ne? oké, naná!

Szóval jövő hétvégén Piros :) 85, mert az szép szám, mivel 88,5 :)
Elindulok Velük, aztán ha nem bírom a tempót, akkor max bevárok valakit. Sötétedés előtt mindenképp, a fenének van kedve éjjel eltévedni az erdőben :P Persze feltett szándékom együtt haladni a csapattal és együtt célbaérni. Elégtétel lenne az elmaradt mocsárfutásért.

Infó:
88,5km
3205m szint
útvonal: Rómaifürdő HÉV megálló - Ürömi műút - Ezüst-Kevély - Nagy-Kevély - Kevély-nyereg - Majdán-nyereg - Berda pihenő - Csobánka - Csikóváraljai elágazás - Kiskovácsi - Tölgyikrek - Sikárosi-rét - Király-kút - Szőke-forrás-völgye - Dömös - Körtvélyes - Szakó-nyereg - Dobogókő - Fagyoskatona - Pilisszentkereszt - Magas-hegyi-nyereg - Pilisszántó széle - Csévi-nyereg - Iluska-forrás - Fehér-hegy - Vörös-hegy - Kopár csárda - Kakukk-hegy - Pilisszentiván, Villa Negra - Hosszú-árok - Nagy-szénási-emlékfal - Nagykovácsi - Vörös-pocsolya - Fekete-fej - Hárs-hegyi-körút - Szépjuhászné - János-hegy - Virág-völgy - Makkosmária - Piktortégla-üregek - Budaörs

Jó lesz :)))))))))))))

Kis tizes

Klassz terveim voltak az ünnepi péntekre(BéBu befutó vagy Szomor túra vagy csak itthon egy jó hosszú), de az élet zajlik és nem mindig úgy ahogy épp jólesne, így egyik sem valósult meg.
Szombaton viszont már itt volt a Zuram, úgyhogy délután ráaggattam a kölköket és huss kifelé. Egy fórumfélén 5 vagy 10kilis háziversenyt találtak ki, ehhez igazodva szaladtam egy tizest viszonylag tempósan. Van egy lemért 1 kilométeres köröm, kis emelkedővel és lejtővel ahol néha szoktam időre szaladgálni, most is azt céloztam meg egy pici bemelegítő kocogás után. Az első 5 kör tényleg tempós volt, onnantól nagyon untam a banánt és elkezdtem fantáziálni, álmodozni - jól be is lassultam - és az utolsó körben jöttem rá, hogy bírtam volna gyorsabban is. Ennek megfelelően nem lett újabb PB, de majdnem :) Kéne már futni egy tizest úgy igazán tempósan, ami a csövön kifér. Tuti be tudnám húzni 50 alá.

2009. október 23., péntek

Helyes futóstílus?

Ez az interneten megjelent írás David Hirsh szösszenete(picit kivonatolva fordítva). Kicsit olyan ő, mint a mi Pecsenyénk. 30 évesen, sok év dohányzás és mozgásszegény életmód után kezdett kocogni és ért el pár éven belül 16:xx eredményt 5km-en (most 41 éves és még képes erre az eredményre). 5km és maraton közötti távokon versenyez, versenyszervezőként is dolgozott, és döbbenet mennyiségű anyaga van a futással kapcsolatban, amit talán egyszer könyv formába szerkeszt majd :)



Miért is foglalkozzunk a futóstílusunkkal? A sérülések megelőzése érdekében például. Ezenkívül gondoljunk bele, hogy minden futólépéshez energiát használunk fel és ha figyelünk a futóstílusunkra akkor kevesebb energiabefektetéssel megelőzhetünk egy velünk azonos képességekkel rendelkező futót. Futóstílusunk könnyen fejleszthető és amint gazdaságosabbá válik, sokkal profibb látványt nyújtunk majd és jobban is fogjuk élvezni a futást.

A karok

A futóstílus természetesen részben egyéni dolog, nem minden egyértelműen jó vagy rossz. Tipikus példája ennek a kar helyzete a futás közben – vagyis a behajlítás mértéke és így a kéz által elért legmagasabb pont- amiben még profi edzők sem értenek egyet. Én a kissé magasabb, zártabb tartásban hiszek, főként hosszútávfutók esetében. A sprinterek és középtávon versenyzők karja sokkal nagyobb szerepet játszik a futásban, ezért számukra előnyösebb az alacsonyabbról indított kar, de a legtöbbünk itt 5km és a maraton közötti távokon indul, amihez tapasztalataim szerint gazdaságosabb/energiatakarékosabb ha a karok , a lendítés legmagasabb pontján nézve , 90foknál picit kisebb szögben vannak behajlítva és a kezek körülbelül a mellkas magasságában vannak. Úgy gondolom, a karok súlyának megtartásához is kevesebb energia kell a magasabb pozícióban, ez könnyen szemléltethető egy súlyzó segítségével. Annál könnyebb tartani, minél közelebb kerülünk a függőlegeshez. Természetesen a karjainkra szükségünk van az egyensúly és a lendület megtartásához, ezért nem lenne célszerű egészen behajlítva tartanunk őket.

Ha helyzet megvan, arra kell figyelnünk, hogy a karok ne lendüljenek túlságosan előre. A kar valójában egy alaphelyzetből hátrafelé mozog és vissza, előremozgás külön nincs, csak az alaphelyzetbe visszaállás. Közben próbálunk áramvonalasak is maradni, ezért a könyök ne mozogjon kifelé csak egy íven hátra és vissza. Ha kifordítjuk a könyökünket, nagy a valószínűsége, hogy a vállunkat is felhúzzuk és a kezek elöl szinte keresztezik egymást, ami mind nagyon gazdaságtalan. Képzeljük el a karunkat, mint egy sarlót. A kéz a mellkas előtti alaphelyzetből indul, és ennél előrébb nem kerül, a kar hátralendül és vissza, de csak az alaphelyzetig. Közben koncentráljunk arra is, hogy ne nyomjuk ki a mellkasunkat! Légzésünk akkor lesz hatékony, ha hasi légzést alkalmazunk (mint az énekesek), így elkerülhetőek a kellemetlen szúró fájdalmak és több oxigénhez jutunk.

Figyeljünk a vállunkra és a kézfejre is! Tartsuk lazán, ha szükséges, leengedett karokkal „rázzuk ki” a vállainkból a feszültséget, a kézfej pedig szintén legyen laza, ne szorítsuk ökölbe.

Ha sikerül betartanunk mindezt, érezni fogjuk mennyivel hatékonyabb. Emlékezzünk rá, hogy a futó előrehaladását segítő erők a súlypont alatt és a futó mögött hatnak.

A csípő

Nagyon gyakori hiba még gyakorlottabb futók körében is, hogy szinte előrehajolva futnak, medencéjüket hátra billentik, mintha épp le akarnának ülni. Ez a tartás nem szerencsés. Hogy megértsük a helyes pozíciót, képzeljük el, hogy egy-egy zsinór van a csípőlapátjainkhoz kapcsolva és ezek húznak előre. Hogy érezzük, miért is jobb ez, álljunk fel, húzzuk ki magunkat és kezdjük lassan billenteni a medencénket. Érezni fogjuk, hogy feszül a „hip flexor” izmunk vagyis az amit a láb emelésekor is érzünk(ha fáj :) ). Ezek az izmok rendkívül fontosak a futásnál, mert ők segítenek egyenesen tartani a medencénket és hozzájárulnak a hát egyenes tartásához is, biztosítva a súlypont megfelelő helyzetét. Hosszabb futás közben tapasztalhatjuk is, hogy egyre nehezebb a medencénket a helyes pozícióban tartani és előbb-utóbb kissé hátrább billen, előrébb hajlik a felsőtest, elmozdul a súlypont, veszítünk a lendületünkből és vészesen lassulni kezdünk. A megváltozott tartás a légzést is befolyásolja.

A lábak

Természetesen a lábak a legfontosabbak a futáshoz, hiszen ők végzik a munka nagyrészét. Konkrétabban a combhajlítók és a vádli izmai, valamint –elsősorban emelkedőn - a combfeszítők. Azonban hacsak nem folyton felfelé futunk, a combhajlítók dolgoznak többet, ezért a kezdő futók körében gyakori az aránytalan combizomzat az elülső combizmok előnyére. Ez az aránytalanság egész sor továbbihoz vezethet , például a térd körül tapadó szalagok sérüléséhez is. Mindez megelőzhető ha betartjuk a fokozatosság elvét, nem emeljük túl hirtelen a kilométeradagot és megfelelő cipőt viselünk.

Ahogy korábban már említettem, semmi sincs a futó előtt ami segítené az előrejutásban. Ez különösen igaz a lábak esetében. Nagyon sok futó halad túlságosan nagy lépésekkel ami a legtöbb esetben erős sarokra érkezéssel párosul. Valójában a lábnak a test súlypontja alatt kell földet érnie, vagyis a medencénk alatt. Ha nem kifejezetten lefelé tekintünk, nem is szabad látnunk a lábfejünket.

Hogy a térdünket mennyire emeljük az két dologtól függ, a tempótól és a talaj lejtésétől. Ha kényelmes tempóban és sík talajon futunk, a térd alig emelkedjen. A láb súly, ne emelgessünk többet , mint amennyit szükséges.

A futómozgás nehezen tökéletesíthető része, az hogy a láb a futólépés mely pillanatában érjen földet. Ahogy már említettem, rengeteg futó lép túl nagyokat, a súlypontnál előrébb fog talajt, ami minden lépésnél megtöri a mozgás folytonosságát. Ne a sarok fogjon talajt! A sarok is érintkezik a talajjal, de a pillanat törtrészével később, mint a lábfej elülső része. Ha nagy a lépéshossz és sarokra érkezünk, a láb előre irányuló lendülete megtörik és feleslegesen energiát kell áldozzunk rá, hogy ezen túljussunk.

Analógiaként képzeljük el ahogy kerékpározunk: amikor a lábfej a legalsó pozícióba kerül, már visszafelé halad a mozgássorban, ahogyan a talajfogásnál is a futásban. A helyes technika itt is gyorsulást eredményez, amellett, hogy csökkenti a becsapódás erejét is.

Alapvetően másodpercenként 3 lépés az ideális. Érdekes módon, ez jól működik az egészen lassú kocogástól, a meglehetősen tempós futásig(kivéve a sprintet). Ha megfigyeljük az elit futókat, láthatjuk, hogy ahogy fáradnak a verseny végefelé, a lépésszámot növelik és nem a lépéshosszt. A kezdő futók hajlamosak épp az ellenkezőjét tenni, amivel a már említett módon csupán megtörik a mozgás lendületét. Legközelebb próbálj rövid, de gyorsabb lépéseket tenni a verseny végén.

Tehát van egy futónk aki tökéletes stílussal fut percenként 180 lépésszámmal . Még hogyan javíthat a tempóján? Úgy , hogy előveszi azt, amihez eddig nem nyúltunk, a lépéshosszt, és megnyújtja a lépéseit. Mivel a lépésszám egy igen nagy tempóintervallumon belül állandó, a sebesség növelésének útja a lépéshossz(valójában a repülő fázis) megnövelése úgy, hogy közben a helyes tartásra vonatkozó szabályokat nem szegjük meg, vagyis hogy minden a futó mögött történik és nem gazdaságos a súlypont előtt talajt fogni. Az elit kenyai futók 3 percen belüli kilométereknél is úgy néznek ki, mintha kocognának. Ez azért van, mert a lépéseik óriásiak az átlag futóhoz képest, de a stílusuk szinte ugyanolyan, mintha sokkal lassabban futnának. A repülő fázis lényegesen hosszabb, de ugyanúgy a súlypontjuk alatt fognak talajt, nem előrébb.

Emlékezzünk, minden a futó mögött történik. Az előrehajtó erő nem az előrelendülésben, hanem az elrugaszkodásban van. Amikor egy gyors, hatékony stílusú futó gyorsít, az elrugaszkodása válik határozottabbá, valamint a hátul lévő láb emelkedik magasabbra (és a térd hajlik) néhol rendkívüli mértékben. Hogy ez miért jó? Az alsó lábszár súlya a minél magasabb pozícióban terheli legkevésbé a futót, valamint a futó mögött magasabbra lendülő láb(súly) hozzájárul az elrugaszkodás robbanékonyságához.


2009. október 21., szerda

Szőke Bozót

A korábban említett fejlámpát visszavittem a boltba és kiderült, hogy csak nem szorította be a kupak rendesen az elemeket és nem érintkezett áááááááááááá...

Na, mindegy. Lényeg, hogy működik :)

2009. október 19., hétfő

Pb-k Róbert kedvéért :)

Előrebocsátom, hogy nem igazán tartom számon az időeredményeket, nem mintha nem érdekelnének, de úgy érzem azon a szinten ahol most állok, valójában nem sokat számít egy-két perc főleg, hogy inkább a hosszabb távokat részesítem előnyben. Sőt, elsősorban a táv növelése volt a célom mostanság és nem a sebességé. De talán szép lassan megdőlni látszik az évekig álló tézisem, miszerint én képtelen vagyok a komfortzónámat messze elhagyva, gyorsabban futni a szájbantejmegalvós 6perces kilométereimnél.

Tehát idők:
3.1km - 15:20 (hivatalos)
5km - 25:20 (nem hivatalos)
10km - 54:10 (hivatalos)
félmaraton(21.1km) - 1:59:56 (hivatalos, 2008 ősz)
maraton - na, ez persze csak vicc kategória - 5:08 (2008 őszi maraton, lásd beszámolót alább)
50km - 6 óra (nem hivatalos)
12 óra - 88km (hivatalos, 2009)

2009. október 18., vasárnap

Lefutottuk


From Bozót fut
Tehát megvolt a Női Futógála is.

Úgy gondoltam, lefutom mindkét távot és végül úgy alakult, hogy még egy váltó első embere is lettem. Időben értem a tett színhelyére, hála érte egy ismeretlen környékbelinek aki felvett és elvitt kocsival az állomásig. Menet közben benyomtam egy gyorséttermi tejeskávét kakaóscsigával körítve (lotsa carbs :) és felrajzoltam Troyt a trikómra.

Hamar eljött az első rajt, épphogy beraktam a cuccomat a ruhatárba, már ment is bemelegítés. Kihagytam aerobik bajnokunk bemelegítő gyakorlatait és inkább megkerestem Lydérchet egy puszi erejéig (a csomagosztásnál serénykedett), aztán beálltam a rajthoz. Péter Attila hülyeségei kíséretében eldördült a rajt és gyorsan lezavartuk a 3,1km-t. Egy kis keringés volt a Ligetben és már vége is volt, 15:20, ha jól nyomtam az órám.

Felkaptam gyorsan a dzsekim, hogy ne dermedjek meg, aztán elindultam ismerősöket felkutatni. Össze is találkoztam jónéhányukkal és a leendő váltótársam is könnyedén megleltem. Egy kis nápolyi a befutócsomagból, ásványvíz, tracsi, pisiszünet és már mehettünk is a 10km rajtjához. Yu-val döcögtünk a váltóhelyig. Egész jó volt az útvonal, a fordítókat szeretem, mert jó nézni a szembejövőket, keresni az ismerősöket és jó nagy "Hajrááááá!"-kat ordítani :) A váltóhelyen gyorsan letéptem a chipet, rátapasztottam társam bokájára és már suhantunk is tovább. Yu kicsit belassult, gondoltam, majd utolér, de végül 37másodperccel megelőztem őt és 54:10 lett a vége. Ezer éve nem figyeltem 10km-es időt és nem is futottam meg rendesen ezeket a távokat, így ez most végre egy hivatalos PB. Bár remélem nem sokáig fog állni ;-)

2009. október 17., szombat

Hajrá cajok! Holnap Coca-Cola Női Futógála

Poén egy ismerőstől:

Tudjátok miért ilyen k... hidegben van a női futi?
Mert a Coca-Cola jéghidegen az igazi :-D

Buta Bozót

Vettem végre egy fejlámpát, hogy biztonságosabb és könnyebb legyen a haladás sötétben akár futva, akár bringán, akár gyalog, ráadásul a Piros 85 vége még a legjobb esetben is koromsötétben ér majd miket, így kelleni fog a lámpa. Én kis hülye, nem próbáltam ki a boltban, csak később, és láss csodát, nem működik. Az elem vadiúj, valószínűleg a LED-ek adták meg magukat vagy érintkezési hiba. Óccsó kis izé, nincs rá túl széleskörű garancia, de ugyebár 3napon belül mindent vissza lehet vinni. Persze, ha megvan a blokk. Hát nincs, a néni nem adott blokkot, nekem meg nem tűnt fel.

Buta Bozót, vegyél új lámpát!

2009. október 12., hétfő

Tervek II.

Ha majd novembert írunk, egész pontosan 8-án lesz a Tudás Útja félmaraton, ami tavaly egész jó volt, majd 14-én a BSI féle Balaton félmaraton, de erősen valószínű, hogy idén mindkettőt kihagyom, mert sokkal fontosabb számomra két terepfutás: a Piros és a Dobogókői férfi hegyi maraton(az utóbbi némi feminista felhanggal)

Tehát félmaratonok helyett, még október 31-én szeretnék célbaérni a Piros 85 terepfutáson, aztán helyrehozni magam kellőképpen, hogy egy hónappal később legalább tisztes helytállással képviseljük a gyengébbik nemet Dobogókőn, a kissé nomád stílusban megrendezett hegyi futáson.
Ha mindkettő sikerülne, az szép zárása volna ennek az évnek.



Ja, és természetesen nem maradhat el a decemberi Mikulás kocogás(6-án), ahol ismét nyári kánikulát idéző öltözetben riogatjuk a jónépet - szigorúan jótékony céllal - a Nagykörúton.

Tervek

Itt az ősz és tervezgetni kezdtem, hogy mi fér még bele ebbe az évbe. Pénzügyileg még a vaj sem a zsömlémre, de azért tervezni jó :)
Tehát lássuk, milyen futásokat is szeretnék még idén (az edzegetéseket persze nem tudom most felsorolni, csak a versenyekre-túrákra gondolok)

Jövő hét végén Coca-Cola Női Futógála, új helyszínen a Városligetben. Remélem, jönnek kedves ismerősök(khm..Bogár, khm...Jucus...) és gyalogolgatunk is egyet, de persze futni is szándékozom a 10-es és a 3,5-es távon is. Talán folytatom a tavaly megkezdett hagyományt és szoknyát húzok. Azon gondolkodom, hogy full csiniben kéne lenyomni, hiszen nem hosszú a táv. Vicces volna:) Mondjuk miniszoknya, hosszú csizma, mintás harisnya, blúzocska/topocska? Mit szóltok? ;-)

23-án a Bécs-Budapest Szupermaraton befutója esedékes és ilyenkor az utolsó napi félmaratont külön számként is megrendezik. Kedves futóismerősök lesznek ott, sőt a blogrollon fellelhető Pecsenye egyéniben is végignyomja, úgyhogy jó lenne ott lenni, de a családot se kéne nagyon heccelnem a sok elmászkálással. Tehát ez még kérdéses.

folyt köv

Kimaradt link - Maraton beszámoló

A maratonos bejegyzésből kimaradt a link a tavalyi beszámolóhoz. Pótoltam. Viszont miután előkerestem, újraolvastam és olyan kis muris, hogy az egóm nem engedi, hogy csak a linket tegyem ide, úgyhogy nesze nektek első idióta maratonom beszámolója futótársam tollából:

„Rabok legyünk vagy szaladok” (23. Budapest Maraton - 2008)

A múlt hétvégén sikeres rajtaütést követően sikerült kézre keríteni Lydérch néven elhíresült, többszörösen visszaeső maratonistát. Az MIB (Maratonisták Ideges Bizottsága) ezidáig 38 maraton, másfél tucat ultrafutás (50-130 km es távok), 50-nél több félmaraton és számtalan rövidebb távú futás elkövetését bizonyította rá a vádlottra, de a vádak közt szerepel többrendbeli futásra, maratoni futásra való felbujtás is.

A gyanúsított elfogását nehezítette az a tény, hogy hétköznapokon bujkál a futók elől, csupán egyes hétvégi versenyeken húz futócipőt és borzolja a kedélyeket a gyanútlan futók közt.

Elfogására Bozót fedőnevű ügynök vállalkozott, aki ezzel nem kevés veszélyt vállalt magára. Kezdő félmaratonistának adva ki magát, a hortobágyi félmaratonon próbálta először a gyanúsítottat megkörnyékezni. Női bájainak bevetése mellett el kellett játszani elmebeli állapotának normálistól eltérő voltát is... A nyár folyamán kisebb biciklis túrák után a Velencei tó kétszeri megkerülésével bizonyította elszántságát, majd a Székesfehérvári SM futásával végleg sikerült a gyanúsított bizalmába férkőzni.
Mivel a nyomozással eddig megbízott ügynököknek nem sikerült egyértelmű bizonyítékot szolgáltatni, ezért a tett elkövetése közben kellett lefülelnie. A Plus Budapest Maraton közeledtével - kihasználva Lydérch felelőtlen jellemét és önpusztító hajlamát, felvetődött a közös futás lehetősége.
Az elfogási terv biztonsága érdekében a nyilvánosság kizárásával tették meg az előkészületeket. Az élet természetesen közbeszólt, hiszen a gyanúsítottat a versenyt megelőző napon több atrocitás is érte: számára fogyaszthatatlan ételek és italok tálalása a tésztaparty-n, ahol ráadásul a saját gondolatait is alig hallotta a zajtól. Eközben sikerült valami csúf vírust is beszereznie, mert az estét és az éjjelt többnyire üldögélve töltötte egy egyszemélyes kis helyiségben...

A rajt előtt néhányan jóakarója próbálta figyelmeztetni, hogy jobb lett volna, ha inkább otthon marad. Bozót ügynöknek egyéb területeken is vállalt kötelezettségei miatt komoly problémát okozott, hogy nehogy szem elől tévessze a gyanúsítottat, aki - mint azt több szemtanú is állítja - eleinte nem adta jelét az átlagos futástól való eltérésének sem viselkedésben, sem öltözékben. Ráadásul sikerült elvegyülnie a tömegben, így felmerült a gyanú, hogy megneszelt valamit. Szerencsére egy - nevének elhallgatását kérő - Fórumlakó megkörnyékezte és szóval tartotta, míg az ügynök odaért a találkozóhelyre. A rajtpisztoly eldördülésekor tettetett sietséggel kapkodták magukra „jelmezüket", s egy óvatlan pillanatban már Lydérch csuklóján kattant is a bilincs, aki még viccelődött is az „élethűségén".


Egy szervezési probléma miatt a rajtvonalat egy plusz csomaggal a kézben kellett átlépniük, ám a csomagtól Lydérch egy ismerőse megszabadította őket az Operánál.
A tömegnek nem mindig tűnt fel elsőre, hogy mi a helyzet, így sokan nevetve biztatták őket. Sajnos óhatatlan, hogy egy hosszabb idejű bevetés alkalmával az ügynök ne hasonuljon szerepével, így eleinte a 4.30-as iramfutók mögött haladtak. A rakparti szél és Lydérch meglepő szótlansága után a Margitszigeten kezdődtek a problémák. Ugyanis a gyanúsított eddig bevált felszerelése elmozdult, így egy csúf kis vízhólyag kezdett növögetni a talpain.
Szerencsére a terv, miszerint Bozót ügynök a célig „pórázon vezetve" felügyeli Lydérchet és ott az MIB más embereire bízza, erősen támaszkodott - és támaszkodhatott - a gyanúsított makacs eszementségére, így ezen az apróságon nem fennakadva továbbhaladtak. Sokan viccelődtek velük az út folyamán, illetve nevettek is rajtuk - érthető okokból főleg a rabon.
Az első komolyabb eset a Lágymányosi híd után, a Prielle K. utca előtti frissítőnél történt, ahol Lydérch mindenáron el akart szakadni egy kis időre, mondván a verseny előtt el nem végzett folyó ügyeit rendezné. Önmagát leleplezni nem szándékozó ügynök ezért rövid időre kinyitotta a bilincseket, de szemmel tartotta. Lydérch azonban minden aggodalom ellenére becsülettel visszatért a fogságba, s tovább folytatták útjukat. Sajnos a lágymányosi szakasz meglehetősen kopár tájékán a jó zene és a szembejövő futótársak ellenére a természet ismét megállásra kényszerítette őket. A 24. km-nél elhelyezett zöld bódék egyikében Lydérchnek ismét szembe kellett néznie felelőtlenségének (gyomorrontással való futás) fizikai megnyilvánulásaival. Ekkorra már Bozótban újabb veszélyérzetek kezdték felütni fejüket, ugyanis az ő térde is kezdett rendetlenkedni, valamint egyre kevesebb futó volt mögöttük, már - már a záróbuszt kezdte keresni szemeivel. Márpedig az az a jármű, amire Lydérch semmiképp nem hajlandó felszállni, ezért mindenképp tovább kellett menni. Érdekes módon a szél is mindig szemből fújt, egyre intenzívebben. A Pesti rakparton megtett kilométerek során újabb jelzések érkeztek mindkettőjük számára, hogy ez a nap nem úgy zajlik, ahogy tervezték. Szerencsére egyikük kellően erős, a másikuk kellően elszánt volt ahhoz, hogy felküzdjék magukat a rakpartról. Az utcákon megtört a szél lendülete, s a frissítőállomáson is megjelent a kóla, ami új reményt öntött Lydérchbe, ő pedig Bozótba. Közben kiszivárgott az esemény, mert egyre többen követeltek amnesztiát, de ezen mindketten csak nevettek. Bozót azért, mert bízott a Hivatalban, Lydérch meg azért, mert azt hitte, csak viccelnek. A célkanyarba fordulva kissé álmosító zene várta őket a téren, s jópár szembejövő futó, akik büszkeséggel telve viselték az érmet a nyakukban. Ez új erőt adott nekik és bevetették magukat a Városliget fái közé. A célegyenesben széles(nek hitt) mosolyt öltöttek magukra, s a Főszervező jelenlétében fogoly és fogvatartó együtt lépett át a célszőnyegen.
A célban Bozót ügynököt meglepő hír várta: az MIB döntése értelmében a hivatalos kivégzés elmarad, Lydérch tetteiért a leginkább érintettek előtt, a Futók Társadalma előtt felel majd. A várt megkövezés viszont meglepő módon - holmi fáradtságra hivatkozva - a jelenlévők bizonytalan ideig elhalasztották.
A bilincsek eltávolításakor Lydérch úgy nyilatkozott, hogy ilyen rendőri felügyelet mellett szívesen maradna még rab.

És látszott a szemén, hogy nem tanult az esetből...

2009. október 11., vasárnap

Mert hülye vagyok

Tereztem mára egy hosszú futást. Ebben persze nincsen semmi különös. De ügyesen nem vittem magammal inni, mert vannak utcai nyomós kutak, gondoltam, majd azokból iszom. Csak épp a nyomós kutak valamilyen nyomós indokból el vannak zárva, le vannak szerelve... Na, a futás azért persze ettől még nem maradt el, csak a távot redukáltam 30-ról 22-re, mert kezdtem érezni, hogy lassacskán romlana a teljesítményem, nincs sok értelme erőltetni azt a 8km-t. Kedves baráatim jótanácsainak erősen ellentmondva, eddig is gyakran futottam "hosszúkat" frissítés nélkül, mert szerintem jó az. Persze, könnyen lehet, hogy tévedek, de akkor majd a saját káromon megtanulom. Mint az okos a mondásban. Vagy az a buta? :-)

Az első 13km egy szokásos aszfaltos szakasz volt, itt hamar rájöttem, hogy inkább az erdőt kellett volna válasszam, hiszen gyönyörűek az őszi színekben pompázó fák és az éjjeli eső után a levegőt is harapni lehet. Ezután megettem a banánomat (a kekszet víz hiányában visszatettem inkább) és belevetettem magam az erdőcskébe. A többé-kevésbé működő honvédségi objektum mellett elosonva rátértem a tőlük induló, elhagyatott vasútszakaszra ami ugyan nagyon rövid, de valamiért imádok rajta futni. Tettem még egy kis kört a fák közt, aztán hazakocogtam. Itt még utamba esett egy tutira működő kút, de már csakazértse álltam meg :P

(A honvédségi lakótelep szélén, mármár a bozótosban, egy remek nyújtófélére leltem! Sőt kettőre! Valaha biztos használták valamire, talán a - azóta szintén az enyészeté lett- játszótérhez tartozott, de tuti hogy régóta nem nézett rá senki. Kissé rozsdás is, nem is tudom, mivel kéne lefesteni vagy milyen kesztyűfélében próbálkozzak húzódzkodni rajta? Van korlát is, de olyan rohadt magas, hogy azt esélyem sincs használni :( Új kedves olvasóm rögtön segíthet is, hogy milyen-mennyi húzódzkodást célszerű csinálni ha "csak" erősebb szeretnék lenni, de eszemben sincs méretesebb izmokat gyártani. Per pill még egy is nehezemre esik a dead hang fajtából (vagyis ha nem rángatózom, hanem lógásból csak erővel húzom fel magam) )

Még a maratonról





Itt egy videó is a versenyről, meg rengeteg fotó itt.

2009. október 9., péntek

24. Spar Budapest Maraton

Első fontos tény:nem futottam :)
Hogy miért? Minden ökörségem dacára, valahol tisztelem a távot, a klasszikus maraton nagyságát és tisztában vagyok a felkészületlenségemmel is, így eldöntöttem már jóelőre, hogy idén nem futok maratont. Ultrát persze szívesen :)
A tavalyi idétlenkedés nagyon klassz volt (új olvasók számára itt egy beszámoló), de idén nem akartam Lydérch jubileumi futását zavarni, egy tisztességes versenyhez pedig készülni illett volna. Ráadásul csak úgy szaladgálni egy jót, egy kissé drága lett volna ez a maraton. (És persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a következő alkalommal 1 órával meg akarom javítani az első maratonom idejét, mert az olyan jól hangzik HIHI )

Tehát nem futottam, de azért ki nem hagytam volna a futás nagy ünnepét, így mentem szurkolni a többieknek. Gyártottam egy csini pólót Hajrá Fórum! Hajrá FB-ok! felirattal (melyből előbbi a Futanet futófórumára utal, a második a Futóbolondok egyesületre) ; megtűzdeltem még néhány futós/maratonos bölcsességgel inglisül és magyarish és kész is voltam. El akartam vinni a srácok békás kereplőjét, de eltüntették valahova a gyerekszoba rumlijában...

A Felvonulási térre érve már kissé sajnáltam, hogy nem futok. A hangulat teljesen magával ragadott, ha lett volna nálam futócucc és nem számítana az a néhány ezer forint, lehet hogy beneveztem volna ott helyben :) Lestem az ismerős arcokat, de nem sokakkal sikerült a rajt előtt összefutnom. Ádi hívott fel, hogy rohan, de alig fog odaérni, mert vissza kellett mennie a rajtszámáért...áááá! Végül odaért épp időben!

Akartam vért adni, de az erre e a célra szolgáló sátrat még akkor söpörték. Mondta a hölgy, hogy majd 10:30 után. Bocs, akkor én szurkolok, majd talán a verseny után - gondoltam. (Erre végül nem került sor, mert egész nap nem ettem, az előző esti vacsi óta összesen a reggel elfogyasztott McD's tejeskávé volt a gyomromban.)

A rajtpisztoly eldördülte után összefutottam pár ismerőssel, akik a 30km-es távot futották és velük mentem az ő rajtjukig, vagyis a 12km-hez. Itt rátaláltam egy kedves futóbarát férjére, aki motorral járja az útvonalat és fotóz rengeteget. Gyorsan felkéredzkedtem mögé :) Nagyon örültem, hogy megtaláltam őt, mert így komolyabb logisztikai bonyodalmak nélkül ott tudtam lenni több ponton is és buzdítani a srácokat. A 12km-től átmentünk a 20.-hoz, immár a budai oldalra, majd a 27-hez, újra Pestre, onnan a 32-höz a rakpartra, majd a 37-hez valahol a Parlament mögött, és még a cél előtt megálltunk picit a nyugati-téri felüljárón is. Innen már a célba mentünk, ahonnan én visszasétáltam a Kós Károly sétányon lelkesíteni az utolsó párszáz méteren a futókat(rémes oda-vissza szakasz volt), majd a célban megvártam az utolsó néhány befutót.

Szuper volt így kívülről szemlélni az egész versenyt. Az élbolyt és az üldözőket ugyan nem láttam, javarészt a középmezőnytől csatlakoztunk be az eseményekbe, de így is nagy élmény volt. Sok ismerőst sikerült észrevennem és remélem a nagy Hajrá! ordításaim elérték céljukat. Jót vigyorogtam a jelmezes futókon, bár úgy tűnt, idén kevesebben voltak, mint szoktak. Ha adhatnék egy különdíjat, az biztosan egy francia csapaté lenne, akik kerekesszékes társaikkal együtt futottak, mosolyogtak végig és még énekeltek is sokszor. Fantasztikusak voltak!


Egy ilyet szeretnék csinálni egyszer én is, de egy jó nagy csapatot!

2009. szeptember 26., szombat

Csemege az elmének és a szívnek

Egy kedves barát kedves barátainak alkotása ez a weboldal amit ajánlok figyelmetekbe. Angol-nyelvtudás szükséges.

Spartathlon

Az elmúlt negyvenvalahány órában szinte állandóan ez járt az eszemben és azok a magyar srácok akik tegnap nekiindultak a hosszú útnak Athénból Spártába, hogy 246km futás után Leonídasz szobránál egy kicsit hőssé váljanak.
Nyolcuknak ez sikerült is idén. Gratulálok nekik és természetesen minden résztvevőnek elismerésem bármennyit is teljesített a távból.

2009. szeptember 15., kedd

Első "igazi" 12órásom

Szeptember 12-én Balatonlamádiban rendezték meg a 12 órás ultrafutó OB-t és úgy gondoltam, ez egy jó alkalom lenne arra, hogy kipróbáljam magam ezen a távon (egy komolytalan és sikertelen kísérletem már volt 12órán tavaly ugyanekkor, az SM nap keretén belül). Az elhatározást tett követte, beneveztem, és hamar eljött a verseny hete. A rajt reggel hétkor volt, ezért úgy gondoltam, még péntek délután le kéne utazni, csak épp szállásról nem gondoskodtam, de hamar megoldódott a probléma, mert egy számomra igen kedves kis kompániához épp befértem az általuk foglalt szobába. Már maga az utazás is megérne egy misét, de legalábbis egy esti showdert, hát még a közös vacsi és a pizsiosztásig eltelt "rövid" idő. Legyen elég annyi, hogy jól szórakoztunk és bizonyára a környezetünk is - rajtunk.

Rettenet korán szólt az ébresztő, hiszen még a helyszínre is kellett érnünk. Kis társaságunk hamarosan összevakarta magát és lebaktattunk a partra ahol a versenyközpontot sejtettük. Fura volt ilyen kihaltnak látni a Balaton amúgy igen népszerű partszakaszát. Végül megleltük a néhány sátorból és asztalkából álló versenyközpontot ahol még csupán néhány futó lézengett. Kölcsönös üdvözlésekkel, rajtszám- és chipfelvétellel, fel-alá járkálással hamar eltelt a rajtig fennmaradó idő, és azon kaptuk magunkat, hogy a rendező a chipszőnyeg mögé szólítja a futókat és hipp-hopp már el is indultunk.

A mezőny jórésze lendületesen kezd, én inkább hátramaradok és jóleső kocogótempóban teszem meg az első néhány kört. Az 1760 méteres pálya nagyrésze aszfalt, egy darabon színes térkő illetve macskakő. Ez utóbbi nem igazán hiányzott, de járható. Még mindig nagyon korán van, a szezonnak pedig lassan vége, így még csak mi, futók keringünk a parkban, néha-néha tűnik csak fel egy arra sétáló, bringázó "civil". Sejtem, nem lesz ez így sokáig, hiszen jó időt ígértek az időjósok és ez egy népszerű partrész.

Az első 5 kör eseménytelenül telik, aztán megállok a frissítőnél inni és felmérni a kínálatot. Nagyjából az van amire számítottam és bőven meg is felel fapados igényeimnek. Az első óra végére már sokan rámvertek 1-2 kört ami persze nem zavar, sőt örülök, hiszen legalább látom a mezőny krémjét és váltunk egy Hajrá!-t. El-elszaladnak mellettem az ismerősök, barátok is, sokszor sajnálom, hogy nem vagyok annyival gyorsabb, hogy kicsit együtt futhassunk. Hiányoznak. Sosem vagyunk 1800méternél távolabb egymástól, mégis ritkán látom őket. Ahogy telik az idő, lassan benépesül a park, jönnek a bringások, sétáló párok, kisgyerekes anyukák, családok, sőt két lagzinak is szem- illetve fültanui lehetünk. A járókelők egy része tudja, mi zajlik itt, mások értetlenül szemlélik a monoton köröző alakokat és a szélsebesen elhúzó váltósokat. Van aki érdeklődik is, hogy aztán döbbent arccal, hitetlenkedve kérdezzen vissza . Mások csak halkan jegyzik meg: Őrültek. Tönkreteszik magukat. Ez nem normális dolog. Normális vagy sem, a futók csak róják tovább a köröket, rendületlenül. Van aki végig vigyorogva, mintha csak könnyed sétát tenne, mások már láthatóan erőlködve, fájdalommal a szemükben. A rivális váltók őrült tempót diktálnak, edzőjük minden körben hangosan bíztatja, utasítja őket. A parti büfék is jó boltot csinálnak ma, egyre többször látok futókat is a napernyők alatt hűs-habos frissítőt fogyasztani.

Az első 6 órám körülbelül ezzel a szemlélődéssel telik, a 28. körömet taposom, amikor felhangzik a figyelmeztetés, hogy hamarosan vége a 6órás versenynek. Úgy döntök, a 30. kör után megajándékozom magam egy gyúrással és eszem a rendezők által biztosított főtt virsliből. A masszírozás ugyan kellemes, de kissé felesleges luxusnak tűnik később visszatekintve, hiszen az izmaimnak kutya baja nincs. A bal térdhajlatomnál meghúztam valamit-valahogyan, de csak gyalogláskor fájdalmas, nem tűnik komolynak. Közben lezajlik a 6órások eredményhirdetése, épp látom Blue-t a dobogón. Örülök a sikerének, nagyon.
A virslire két körrel később kerül sor, sétálva eszem meg, addig se húzzam az időt. Jólesik a "rendes" étel, végre egy verseny ahol a gyomrom normálisan működik, bár érzem, hogy a folyadékbevitel még így is kevés, hogy szinte minden körben iszom, időnként még viszem is a kölcsönkapott kulacsot magammal.

A délutáni kellemes időjárás még több embert csalogat a parkba és a partra, folyton egymást kerülgetjük, időnként már zavaró is a sok ember. Meleg van, rendületlenül süt a nap, fáradnak a lábak, a monotonitás terhe egyre nehezebbnek tűnik. Rossz látni a fájdalmas arcokat, a bizonytalan lépteket, de jó érezni azt az elszántságot és erőt ami a legtöbb még pályán lévő futóból sugárzik.

Igyekszem összekapni magam a végére, mégegyszer lenyúlom névrokon Petit egy kis "csodaszerre" és gyűjtögetem tovább a köröket. Sokakkal futok-gyalogolok együtt egy-egy szakaszt, kiemelkedik közülük Éva néni a töretlen elszántságával és pozitív szemléletével. Lányával is futok egy darabon, de sajnos a térde nincs jó állapotban, én mennék még, így elválunk. A minimum-célom már megvan, ez legalább 80km teljesítése volt. A 100km (jajjdeszépislenne-cél) már elérhetetlen, így a kerek 50 körre hajtok csak. Farkas bíztat, hogy meglesz az, csak haladjak.

Röviddel a vége előtt, az utolsó egész körnek hitt végét megnyomom lendületesre (legyen egy kis befutó-fíling), széldzsekit húzok, felkapom a "jelzőcsomagocskát" és kimegyek az utolsó körre. Matevét és Éva néni lányát érem be, gyalogolnak, melléjük szegődöm. A felénél látjuk, hogy még majd 7 percünk van, Edittel gyorsan döntünk: befutunk. Berobogunk a célba, ugyan lenne még másfél perc, de nem megyünk tovább, inkább a célban örülünk a többiekkel amikor felhangzik a Vége!

Kölcsönös gratulációk, puszik, ölelések, gyors öltözködés, mert hideg van ám és sötétedik rohamosan. Hamarosan a rendezők is összekészülnek az eredményhirdetéshez. Mindenkit kiszólítanak, bögrék, kupák és bajnoki érmek találnak gazdára. Remélem, nem csak számomra tűnt úgy, hogy mindannyian rossz szájíz nélkül tudtunk örülni a magunk és mások sikereinek.

Természetesen utolsónak távozunk :) (és feltehetően utolsóként is értünk haza....de ez egy másik történet:)