2010. november 29., hétfő

Jótifuti

Prológ


Stojesz már mesélt az útvonalról, így meg sem próbálom felidézni a községek sorrendjét és hogy pontosan ki-mi-hol volt, csak úgy szokás szerint hadoválok itt az egész hétvégéről, a sporttársakról, barátokról, segítésről, buliról és persze a futásról.


Azt már a jótékonysági futás tervének megszületésekor tudtam, hogy most nem csupán egy rövid szakaszon akarok csatlakozni a csapathoz, így kis családomnak időben beadagoltam, hogy anyuci hétvégén fut, ha törik, ha szakad. Ebből végül annyit voltam hajlandó engedni a házasság oltárán, hogy vasárnap Nagyvázsonyban elköszöntem a csapattól és hazaindultam. Nagyon sajnáltam, de most evvan. No, de ne szaladjunk előre...


Pénteken - jó szokásomhoz híven - megpróbáltam három napnyi tennivalót egy napba sűríteni, így végül este kilenckor álltam neki főzni a hétvégére (igen, ilyen kis rendes vagyok, hogy hagyok itthon kaját a Zuramnak) A rohadék kacsa sose akart megsülni, közben összecsomiztam a sütiket, előkészítettem a cuccom reggelre, stb. Jól kiröhögtem a késő esti időjárás-jelentésben hófúvást ígérgető hölgyikét és egy órakor le is feküdtem....


Első (felvonás) nap


........fél hatkor fel is kelhettem, naná, hogy havas tájra, hóesésre :P Mikor már a kocsival hadakoztam, felhívott Mjoci, hogy gáz van, talán nem tud jönni :(


Araszoltunk a főváros felé a havas úton és egyre biztosabb voltam benne, hogy elkésem a vonatot(közben Joci újra hívott, hogy sajnálja, de nem megy). A metrón már lemondtam róla, mikor látom, hogy Lencsés Éva nénire megszólalásig hasonlító hölgy beszélget mellettem és társával a 8:06-os vonatot emlegetik mérgelődve. Nem volt véletlen, Éva néni volt és Sanyi :) A remény hal meg utoljára ugyebár, ezzel a jelszóval startállásba helyezkedtünk a metróajtóban és 8:03-kor kirontottunk a szerelvényből a Déli pályaudvaron. Innen szerintem világcsúcsot javítottam jegyvásárlásban és civil ruhás-hátizsákos peronsprintben, ugyanis elértük a 8:06-os vonatot és jegyem is lett!


Beszélgetve hamar eltelt az idő Fehérvárig, ahol a hóban-latyakban tocsogva, de hamar elértük célunkat vagyis a rajtot. Jó hangulatban, bár néha kissé dideregve készültünk, jó volt látni a sok ismerőst, mindenki hozta a szokásos (értsd:idétlen) formáját :) Örültem az új arcoknak, az eddig csupán edzésnaplókból ismert sporttársaknak is! Még némi szervezkedés és a gyerekfutam után hamarosan útnak indultunk. Muris volt, hogy a sok profi mind nyári cipőmodellekben tolta, tehát az első kilométeren menetrend szerint beázott kb mindenkié a pocsolyáktól és a havas latyaktól :) A hangulat szupi volt, dumálgatva, egymást heccelve teltek a kilométerek, VéghAttit - meglepetésünkre - nem tartóztatták le a rend őrei, a csapat többé-kevésbé együtt haladt, a felvezető rendőrjárgány és a kísérő autó is megtalálta a helyét, valamint pár kilométer után szinte mindenkinél megszületett a döntés az időjáráshoz legpraktikusabb öltözetet illetően. Nálam ez némi vetkőzést jelentett, két technikai réteg és a böszmés széldzseki pont elégnek bizonyult. A szélnek köszönhetően időnként felvettem a kesztyűt és néha a sapit is, de később melegnek éreztem és levettem. Ez még párszor megismétlődött a nap folyamán. Az idő szeszélyeinek jobban kitett útszakaszokon igencsak ledermedt a lábam, különösen a jobb (ugyanis arról fújt a szél :) Valószínűleg ez és talán a kicsit szoros cipőfűzés okozhatta a másnap reggel érzett enyhe fájdalmat lábközépcsontjaim és a lábujjak környékén. De ez részletkérdés :)


A társaságból igazából senkit nem akarnék kiemelni, mert biztosan kihagynék másokat akik ugyanúgy említést érdemelnének. Természetesen extranagy tisztelet jár a legtapasztaltabbaknak, Éva néninek, Pali bácsinak, no és az ultrakemény lányoknak (khm...ifjú asszonyoknak) Matevének és Bense Krisztinek!


Tulajdonképp, mit is írjak? Futottunk, futottunk, futottunk, közben haladtunk településről településre, volt ahol vártak, de több volt ahol nem, mentünk, dumáltunk, viccelődtünk, frissítettünk és újra mentünk.Azt hozzá kell tegyem, hogy ahol várt valaki (polgármester, alpolgármester, megyei közgyűlés valakije, stb) az minden alkalommal nagyon kedves volt, elismeréssel szólt a megmozdulásunkról, ezt igazán értékeltük, szerintem. A csapat rohamosan fogyatkozott ahogy nőtt a megtett táv, sorra köszöntek el tőlünk a sporttársak, de a kis csapat csak ment tovább a távoli cél felé. Pocokharcsával kocogtam egy darabon, Ősitől ő aztán hazafutott még!


A szürkület közeledtével kezdtem - leginkább fejben - fáradni, kicsit szétesni és bekéredzkedtem az egyik autóba, de szinte rögtön frissítő-pihi következett, így felszerelkeztem láthatósági mellénnyel és futottam tovább. A bazi főút szélén aztán kicsit leeresztettem, hiába próbált Pecsenye motiváló célzattal társalogni :) így inkább behuppantam a kisbuszba minthogy a csapat végén kullogjak. Nem verseny.


Nagyon jólesett a melegben ülni a hátsómon egy picit, nem is tudom hány km volt, a hosszú egyenes kerékpárutat hagytam ki meg előtte a városi részt, de aztán úgy döntöttem, a szombati célhoz már futva akarok érkezni, így kiszálltam és OJ is fellelkesült még egy kis futásra. Almádiban finom meleg teát és búcsúzkodást követően megtámadtuk a szállást Öregsirály vezényletével. A pihenés csodát tett, csak úgy suhantam a srácok után :) (OJ szerint itt volt az ominózus 4:40 is :)



Szállásunk az iskola tantermében minden igényt kielégített. Itt is köszi, Süni! Bár három termet kaptunk, végül becuccoltunk egybe. Az érzékeny derekúak még ágybetétet is kaphattak :) , én a keményet szeretem, maradtam a vékony szivacsnál. Sok-sok tötymörgéssel körítve, de végül mindenki eljutott a zuhanyig, majd rendeltünk pizzát vacsira. Persze mindez sokkal szórakoztatóbban történt ezzel a társasággal, csak hát azt nem lehet leírni, át kell élni! :) Vacsi előtt még egy közértjáratot is megejtettünk TéZével, Bökivel és OJ-vel, majd drága mentős-Lajosunk profi gyúrása segített eltölteni az időt a pizza érkezéséig, no meg pár telefont is lebonyolítottam Dildivel és Jocival. Röpke két órával a rendelés leadása után meg is érkezett a futár a nagy határ pizzával, sörrel, kólával (még, hogy a sportemberek nem esznek éjjel pizzát?? :D Sokáig a csámcsogáson kívül más nem hallatszott :P Mikor mindenki jól telekajálta magát, Edit jó időzítéssel előkapta a somlóit és igazi barátként megkínált mindenkit (persze a csokiöntetet nem reklámozta :)))) Sajgó rekeszizommal tértem nyugovóra és elég sokáig nem tudtam még elaludni, talán a felfokozott hangulat, talán a megterhelő vacsi miatt (talán a horkolás miatt (kivoltaaaz?! :))))


Második (felvonás) nap


Reggel simán ébredtem az óra előtt és vártam, hogy mások is ébredezzenek. Néhányan igen fitten ugrottak fel, mások botorkálva, nyúzott arccal tápászkodtak, de időben összekaptuk magunkat mind :) A reggelből leginkább Stojesz réveteg tekintetére emlékszem és OJ kis "szemétdombjára" ahol még alig kapirgált, mikor már mindenki rég összepakolt :D :D


Az indulás szinte óramű pontossággal sikerült, 7:38-kor rajtoltunk a suli elől. Vérfrissítés is érkezett, Gurdon Évi, Vízfutár és mások is csatlakoztak kis csapatunkhoz. Kissé kihalt volt a város így reggel, az idő elég hűvös, picit tempósabban is indultunk, így hamarosan senki sem panaszkodott fázásra :) A kerékpárút néhol jeges volt, ropogott a jég, a hó a talpunk alatt, harapni lehetett a friss, téli levegőt. Szinte sajnáltam, hogy nem mentünk fel a hegyekbe, olyan gyönyörűek voltak a hóban :) (no persze megdöglöttem volna félúton felfelé, de akkor is)


Alsóörsön tisztára UB fíling volt, szuper frissítőállomást kaptunk és Pecsenyéék Évi szülinapjára is készültek meglepivel, egy tortával, amiből falatoztunk is természetesen.





Csopakon és Füreden is köszöntöttek bennünket a városvezetés részéről, valamint csatlakoztak hozzánk Ispiék és Frank tábornok úr. Miután a srácok kitárgyalták az előző napi focieredményeket valamint testi működésüket nekilendültünk a domboknak. No nem kell itt hegyekre gondolni, de nekem minden szint kihívás :) A táj csodás volt, mindenütt hó, a fákra rádermedt a hó és a zuzmara ...valami gyönyör volt! Közben kilogisztikáztam a hazajutásomat, pár telefonálásra beugrottam a kísérőjárgányba is, jólesett :) Lajossal kitárgyaltuk a mocsárfutást, szerintem lesz még folytatása.





Barnag, Vörös tó és Nagyvázsony nagyon közel vannak egymáshoz, gyorsabban eltelt itt az idő, mint szerettem volna. Annyira akartam nyújtani az időt, hogy maradhassak még, de megígértem, hogy kora estére hazajutok, nem volt mit tenni. Jó tempót mentünk, ugyanis a tervezetthez képest egy kerek órával hamarabb értünk Nagyvázsonyba :) Ennek azért örültem, mert így legalább eddig eljöhettem a csapattal, amúgy is kedvelem ezeket a falvakat, a párommal is jártunk már itt nem is egyszer! Nehéz volt elköszönni, de velem jött Döme spori is, legalább eldumálgattunk a busz indulásig meg a rém hosszú kanyargáson Veszprémig. Mázlimra onnan volt rögtön busz Pestre, ahol szakadó hó várt :) Hazáig még kissé macerás volt az út a hóesésben, de megoldódott. Épp akkor hívtam fel Bökit, mikor beértek Devecserre, együtt, fáradtan, de elégedetten.




Küldetés teljesítve! Örülök, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű kezdeményezésnek és a megvalósításnak, ha nem is voltam ott a célban. Mindenkinek köszi az élményt! Remélem legközelebb valami vidámat ünneplünk futással! Egy debreceni kézfogó esetleg? :P :)))))



(fotók Pecsenye albumából valók, utólagos engedelmével(?))

2010. november 24., szerda

Futunk, hogy segíthessünk!

Csatlakozz te is, fuss, bringázz velünk!!!!!!
Célunk a vörösiszap sújtotta területek ember- és állatáldozatainak megsegítése.
Szeretettel várunk a kétnapos megmozdulásunkon!
Mindenki annyit fut, amennyit szeretne. Lehet egyéniben, csapatban, ahogy jól esik!
Az út során bárhol becsatlakozhatsz!
Nevezési díj nincs, de adományodat szívesen fogadjuk!Ha nem tudsz jönni, de szeretnél segíteni akkor utalásodat várjuk az alábbi számlaszámra:
73900078-11067854 (Viking Sport Egyesület)
A közlemény rovatba kérlek írd be: "Futunk, hogy segíthessünk!"

Tervezett útvonal:
1. nap, ~50km: indulás: 10:30. SzékesfehérvárSárszentmihály-Sárkeszi-Nádasdladány-Ősi-Vilonya-Királyszentistván-Balatonfűzfő-Balatonalmádi
2.nap, ~65km:indulás: 7:30. BalatonalmádiAlsóőrs-Paloznak-Csopak-Balatonfüred-Balatonszőlős-Pécsely-Barnag-Vöröstó-Nagyvázsony-Vigántpetend-Pula-Ács-Padragkút-Kolontár-Devecser
Bővebb info, tájékoztatás:
Szalai Szabolcs (info@futohetvege.hu)
Lajkó Csaba (csaszi.run@gmail.com), 0670-941-8208
Köszönet a segítségért: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, Veszprém Megyei Önkormányzat,Viking SE, Honvéd Szondi György SE, MATASZ
A plakát letölthető


Ami az állatkákat illeti:


Amikor Pecsenye először felvetette, hogy ismét össze kellene fognunk és futni a kevésbé szerencsésekért, akiknek most nem az a legnagyobb gondjuk, hogy épp milyen edzést tartsanak, merre fussanak, hova bringázzanak, hiszen az életükért kellett menekülniük, életük munkáját vitte el a vörös mocsok... No, amikor ez először felmerült, az első reakcióm az volt, hogy bár tudom, ilyen helyzetben első az emberélet mentése, de vannak ott szenvedő állatok is, akikre sokan nem is gondolnak. Sajnos, még az emberek mentésére kidolgozott protokoll sem tökéletes, de a házi és haszonállatok mentése központilag egyáltalán nem megoldott, csupán a számos állatvédő szervezetre, a sok szabadidejében önként dalolva dolgozó állatszerető önkéntesre számíthatnak. Ezek a szervezetek szinte kizárólag támogatásokból tartják fenn magukat és próbálják segíteni az ártatlan állatkákat, akár az utcára dobott kutya, akár megunt ló, akár meggondolatlanul beszerzett egzotikus állat, akár iszaptól égett kacsa az illető, de még sorolhatnánk.


Azonnal írtam Pecsenyének, hogy én az állatkákkal vagyok és szeretném, ha nekik is segítenénk. Természetesen kedves sporttársam nem utasított vissza, ellenkezőleg, teljes mellszélességgel az öteletm mellé állt.


Tehát a futásunk bevételének egy részéből a mentésben talán legnagyobb részt vállaló állatvédő szervezetet, a Noé Állatotthon Alapítványt is támogatni fogjuk. Ha tehetitek, gyertek ti is és segítsetek! Vagy ajánljátok fel az adótok 1 %-át a javukra. Vagy menjetek ki egyszer az állatotthonba és vakargassatok meg pár fültövet, sétáltassatok meg egy kutyát, vigyetek egy kis kaját, netán fogadjatok örökbe egy állatot. Sőt, ha vásároltok valami klassz állatos cuccot a webshopjukban, azzal is az állatotthont támogatjátok. (TIPP: jönnek az ünnepek! Tökjó állatkás ajándékok vannak!)


Részletek a mentési munkálatokról és a mentett állatokról az alapítvány weboldalán ITT és ITT
















2010. november 13., szombat

Volt cipcsi, nincs cipcsi :((((

Igaza lett az aggódóknak, sajnos kicsi a cipő, bárhogy is nézem. Biztosan tudnék benne futni, sokat is, de ha már kiadok rá pénzt akkor passzoljon tökéletesen. A jobb lábamon egész jó, de a bal maximálisan kitölti elöl és oldalt is, még mezítláb is :((( Rettentően sajnálom, nem is magam miatt, inkább azt, hogy Mike01-nek okoztam bonyodalmat és több postaköltséget, feleslegesen :( Bocs, Misi, jövök neked ...ööö...valamivel :) De komolyan.

Az a röhej, hogy a korábbi két adidasom is 39-es volt és majdhogynem nagyok voltak, főleg "öregkorukra", ráadásul a gyártó által megadott összehasonlító mérettáblázat(centiméter, európai, angol, amerikai, japán méretezés) szerint is bőőőőven jó kéne legyen ez a méret. Valahol jó is, épp akkora, mint a lábam. Milliméterre.

Tehát : Nem koszoltam össze, csak a szobában vettem fel, doboza, cimkéje, mindene sértetlen, vadiúj, ezért nem szeretnék engedni az amúgy is rendkívül kedvező árból. Nekem össze-vissza 11ezerbe fájt, ezt szeretném kapni érte. (itthon huszas körül láttam boltban,a cseppet újított verziója a decában huszonöt) UK 6-os méret, eu 39 1/3 a cimke szerint, de a többi adidashoz képest is picinyke méret, annak lehet jó aki amúgy ötös, ötfeles angol méretet hord ebből a márkából(normál eu cipőmérete max 37). Eléggé neutrális, az átlag edzőcipőkhöz képest nagyon szolíd sarokrésszel, kevés sallanggal. És nagyon szép a színe :) Ja, a pontyos neve Adidas Kanadia TR 2 W



(lécci, nem kérek az olyan kommentekből, hogy ugyehogyugye neked is kell két számmal nagyobb. Nem kell. Ennek a cipőnek szar a méretezése. Ennyi.Köszi)

2010. november 12., péntek

Cipcsi

A cím ne tévesszen meg senkit :P Még mindig kiver a víz az idétlen becézgetésektől, a kicsinyítőképzők mértéktelen és indokolatlan használatától, így most saját magammal szemben kívántam szarkasztikus lenni kissé.

Tehát van új cipőm! Egy kedves sporttárs segítségével a ködös Albionból rendeltem, az itthoni ár kb feléért és még egy cuki futózoknit is küldtek hozzá ajándékba.

A méret kissé határeset, írták is erről a típusról, hogy érdemes a nagyobbat venni, de a fene gondolta, hogy az UK 6-os nem lesz elég (Eur 39 1/3 ) Végülis, futottam két félmaratont 37-es nordic walking cipőben is és nem volt gond :P Komolyra fordítva, ha csak a "sarokra" kéne visszavinni, valószínűleg kicseréltetném egy félszámmal nagyobbra, de nem postázom vissza Angliába. Szerintem jó lesz.

Hogy olcsóbb legyen a szállítás, az egész csomag a kedves futócimboránál landolt, így viszont a cipőmnek valahogy el kellett jutnia hozzám. Természetesen ha már spóroltunk, nem akartam a magyar postának fizetni, se benzinre kiadni azt a pénzt, így kaptam a bringát és letekertem érte. Nincs tőlünk messze Cegléd, csupán 40km és még szint sincs benne, de a szél elég rendesen megtréfált. Baromira elfáradtam, főképp mentálisan. Rém lehangoló és demotiváló amikor az ember keményen tapossa a pedált és közben nem halad semmit, a szél meg csak süvít a füle mellett és a széllökések taszigálják a bringát. Hát még ha ez a bringa egy jó kis mackós monti-utánzat, nehéz csőből, terepgumikkal....
Mission accomplished, cipő hazajutott. Vasárnap letesztelem az erdőmben!

Misinek köszi még egyszer!