2015. július 14., kedd

Szupi-szuperkatlan

A gyakorlott Ttúrázók (teljesítménytúrázók) bizonyára ismerik a K100 (Kinizsi 100)  "katlan" néven elhíresült szakaszát, ami a Gete csúcsot és az utána kb Mogyorósbányáig következő, meglehetősen kitett és így általában dögmeleg útszakaszt takarja. Néhány különösen kegyetlen túraszervező úgy gondolta, csinál egy külön túrát ezen a szakaszon oda-vissza, az év jó eséllyel legmelegebb időszakában, július közepén....ráadásul déli rajttal....Maaaargit, nooormális?

Az idő végül nem lett olyan igazán-hűdenagyondurván-kánikula, de csak a mi kedvünkért, a hidegfrontok közt vasárnapra csak felkúszott a hőmérő a harmincas közelébe és zavartalan napsütés vidította a túrázók lelkét.

Részemről, hosszas vacillálás után indultam útnak Dorog irányába, ugyanis a fővároson keresztül közlekedés meglehetősen időigényes. Végül eldöntetett, hogy csakazértis... A rajt-cél központ nagyon jól megközelíthető helyen, Dorog központjához közel, egy söröző udvarán volt, a buszmegálló tőszomszédságában, így keresgélni egyáltalán nem kellett. Igaz, a rendelkezésre álló rajtidő már elmúlt, de a seprűk még nem indultak el, így simán engedtek rajtolni. Az előnevezésnek köszönhetően már kitöltve várt az itinerem, így gyors mosdás, hajigazítás, sapka fel, tatyó fel és el is indultam, a "mezőny" után...

Az itiner nagyon is informatív, kényelmes méretű, szöveges útvonal-leírás, szintmetszet és táblázatos táv- és szintadatok is találhatók rajta.   Elvileg emlékszem az útvonalra az évekkel ezelőtti Kinizsiről, de azért átolvasom, nehogy elkavarjak. Eseménytelenül telik az út az első pontig, vagyis a hírhedt Gete csúcsáig, illetve említésre nagyon is méltó esemény, hogy Molnár Peti már szembe jön...

A mászás nem is nehéz, a javát gyaloglom, majd a csúcson csak pecsét, de aki olvasta a kiírást, tudhatta, hogy itt nincs szolgáltatás. Neki is indulok a kissé technikás lefelének, kezdetben túlóvatoskodva, aztán bátrabban. Kalmár Karcsi jön szembe, eléggé el van készülve, de vidám. Nagyon meleg van "kint" - mondja, és el is hiszem, hogy könnyen megüthet a kitett, napos részen a nyári nap, pláne ha kevés a frissítés vagy a napvédelem.

Hamarosan ki is érek a tisztásra, kellemesen futható szakasz jön, egy bokaforgatóan köves lejtővel, majd kellemetlenül homokos emelkedővel és ismét könnyű szakasszal a szántóföldön át, miközben már messziről láthatóan magasodik előttünk a Hegyes-kő csúcsa, ami alatt vár a második ellenőrzőpont. Ez a kitett, poros rész most nem olyan vészes, de ha a Kinizsin itt már 50 km (és dél) körül járunk és ha épp szép nyári idő van, igencsak oda tud verni a meleg és a napsütés.

A ponton Papp Bálint és az esztergomi futóművek kis csapata limonádéval és kedves szavakkal vár, jólesik mindkettő, még a baráti vérszívás is :) Hamar lépek tovább, nincs messze Tokod, ahol állítólag komolyabb frissítő is lesz. Egy kis lejtő, egy kis aszfalt és már ott is vagyok a Tokodi pincéknél, a ponton kedves segítők, hangulatos élő (!) népzene, de sajnos a kaja nagyrésze elfogyott, mint később hallottam, a tervezettnél sokkal többen jöttek el a túrára. Felkapok pár szem meggyet és a kapott műzliszeletet is megeszem az emelkedőn. Nosztalgiázva mászok a susnyás domboldalban, anno a második Kinizsimen is itt kajáltam és szép lazán döcögtem fel. Egyre több a szembejövő, néha félrehúzódok, néha ők engednek el. Jön Tigyi Laci is Istivel, váltunk pár szót. Bizonyára utolérem még őket, mondja Lala és itt még én is hiszem, hogy így lesz.

Szép hosszú lejtő visz be Mogyorósbányára, nagyzsákos-privát túrázós emlékek villannak be miközben "suhanok" lefelé. A ponton jól meglepődök, Barát Gabi és Pálfy Livi fogad, tiszta BSI pont :)  El is dumálok velük vagy 10 percet, aztán fordulok. A kútnál azért megtöltöm a púpot és fejet vizezek, mielőtt megkezdem a visszautat. Érzem, hogy kevés a frissítés, inni csak vizem van, a ponton kaja már nem lesz...egy fél zacskó mazsolát beraktam vésztartaléknak, azt veszem elő és betolok egy nagy marékkal. Tokodnál kissé elvétem az utat, egy párhuzamos úton jutok le a pincék közt, de már nem megyek vissza. A ponton sajnos ehető cucc nincs, de van jó hideg víz.

Jókedvűen, viszonylag jó erőben haladok tovább, Hegyeskő alatt még vacillálok rajta, hogy felmenjek-e a csúcsra, de végül nem mászom meg a sziklát. Pecsételés után könnyű, de folyamatos kocogásba fogok, vesztemre, benézem a szántóföldön az utat és előbb csapok le jobbra...Várom a homokos meredek részt, de nem jön, helyette ismeretlen útkereszteződés. Gyanús, hogy nem vagyok nagyon rossz helyen csak kissé odébb, ezért ha már elbaltáztam, legalább nézelődök, elmegyek előbb a tutira rossz irányba, hangulatos szurdokszerű árokban folytatódna, de visszafordulok. A másik irányban egy tó mellett megyek el és visszajutok a helyes útra. Ha már lúd, legyen korrekt alapon, visszafutok a tévesztés helyéig és újra lejövök a homokos lejtőn. Néhány túratárssal így már harmadszor találkozok, elég hülyének nézhetnek.... A lelkesedés rossz tanácsadó - jól belendülve még egyszer tévútra megyek és ezt is meglesem, hova vezet...A kidőlt villanyoszlopok mentén elég nagy "szakadékon" kéne átvergődni, így visszamegyek a helyes útra ismét.
(Javaslom, senki ne keressen ebben logikát, nem időre mentem, belefért a mászkálás, amúgy sem olyan hosszú a túra)

A Getét támadva újra előzök többször elhagyott túratársakat, már mentegetőzni se akarok, de azért megemlítem, hogy el bírtak kavarni, azért vagyok itt újra :)  A mászás közben kezdek szép lassan elfogyni, a vizemmel arányosan....és a csúcstól még bő 5 km a cél, igaz, végig lefelé...Az utolsó korty vízzel lenyomom a maradék mazsolámat és mászok tovább. A pont után utolérem Őrsi Annát, neki is elmesélem hülyeségem történetét röviden, aztán együtt is maradunk, sokat kocogva, beszélgetve leérünk Dorogra, ahol még megtekintjük a városközpontot, mert követem Annát aki követi a kéket....de minek? :)

Célkajáról fantáziáltunk az utolsó lejtőn, de sajnos az oklevél és kitűző mellé kapott kupont csak sörre, limonádéra vagy jégkrémre válthattuk be. Természetesen, a melegben ezek nagyon is kellemesek, de azért 30 kilométeren egy műzliszeletnél több ellátást is el tudnék viselni :)   (az illendőség megkívánja, hogy hozzátegyem, a cél tőszomszédságában volt egy vasárnap is nyitva tartó pékség (?)/vegyesbolt )


Útvonal és kiírás rendben, itiner klassz, ellátás elfogadható (hát még ha nem fogy el), kitűző-oklevél egyszerű, de szép - ár-érték arány igazából korrekt. Talán csak az én vesszőparipám, hogy 30 kilin már legyen célkaja, akár önkiszolgáló rendszerben magunknak kenhető vajaskenyér szinten.


Köszönet a szervezőknek és a segítőknek!